Egyéb

Először vitázott az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Szakbizottság az uniós acélipar jövőjéről

Először vitázott az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Szakbizottság az uniós acélipar jövőjéről

2013. 09. 25.

Az acélipar gazdasági és politikai jelentőségét jól mutatja, hogy az ágazat a második világháború után az európai integráció egyik kulcseszköze volt. Az uniós integráció első lépéseként a Szén- és Acélközösség, vagyis a Montánunió 1951-ben történő megalapítása az alapító országok szén- és acéliparának közös alapokra való helyezését jelentette. Az alapító atyák ugyanis a béke és prosperitás garanciáját látták a kor egyik legdinamikusabban fejlődő iparágának, az acéliparnak a koordinációjában.

Az acél Európa jóléte és prosperitása szempontjából napjainkban is hasonlóan nagy jelentőséggel bír. Az uniós gazdasági növekedés és a hosszú távú klímavédelmi célkitűzések elérése elképzelhetetlen az acélipar aktív hozzájárulása nélkül. Az innovatív acéltermékek biztosítják a tartósságot és az energiatakarékosság lehetőségét az autóiparban, az építőiparban vagy a szélturbinák esetében. Az acél minőségromlás nélkül 100%-ban újrahasznosítható, ezért jelentős szerepe van az erőforrások megőrzésében a jövő generációi számára.

A 2008 óta tartó gazdasági válság következtében azonban az acélipar termékei iránti kereslet jelentősen csökkent. Fokozza a nehéz helyzetet, hogy az Európán belüli magas energiaárak, a szigorú klímavédelmi szabályok és a fejlődő országok kereskedelmi korlátozásai következtében versenyhátrányba kerültek az uniós acélgyárak. Az európai acélipar foglalkoztatási kilátásai komoly aggodalomra adnak okot, hiszen az elhúzódó válság miatt számos európai acélmű tulajdonosa kényszerült részleges kapacitás leépítésre vagy teljes üzembezárásra, melynek következtében az elmúlt években 40 000 munkahely szűnt meg.

Az uniós acélipari termelés megőrzése érdekében Gyürk András a szakbizottsági vita során négy olyan területet emelt ki, ahol az Európai Parlament konkrét segítséget nyújthat az ágazatnak. Az energiaárak csökkentése és a technológiai korlátokat figyelembe vevő klímavédelmi szabályok létrehozása, illetve a szabadkereskedelmi tárgyalások során az uniós acélipar védelme és az alacsony széndioxidkibocsátású technológiák fejlesztésének támogatása kulcsfontosságú az uniós acélipari szereplők számára.

Az ITRE szakbizottság tagjai hozzászólásaikban támogatták a jelentéstevő által javasolt struktúrát és kiemelték, hogy Európának egy sokkal iparbarátabb szabályozási keretre van szüksége. A képviselők hangsúlyozták, hogy az ipari termelés beindítása és a munkahelyek védelme érdekében nem lehet a szabályozásból fakadó előírásokat még tovább szigorítani.