Adtak a megújuló energiának

A magas olajárak, illetve a klímaváltozás miatti aggodalmak nyomán a világon mindenütt pezsgés tapasztalható a megújulóenergia-beruházásokban. Magyarország a maga sajátos módján veszi ki a részét a zöldenergia-forradalomból: egy olyan jogszabállyal, amely jó idõre elveszi a kedvét az ágazatba befektetni szándékozóknak.

Adókedvezmény, megemelt és hosszú idõre garantált áramátvételi árak, szél- és napenergiapotenciál-adatok – Európában, de egyre inkább az USA-ban is ilyen és hasonló ösztönzõkkel csinálnak kedvet a befektetõknek, hogy azok (mondjuk autószalon helyett) szélturbinát, napenergia-telepet, biomasszás fûtõmûvet építsenek. Az ágazatban szokatlan pezsgés tapasztalható. A zöldenergiacégek árfolyama szárnyal – a német tõzsdén a napenergiában utazó Conergy értéke csaknem 30 százalékkal, a versenytárs SolarWorld 100 százalékkal emelkedett az elmúlt hónapokban -, a kormányok (legutóbb Romániáé) egymás után jelentik be nagyszabású megújulóenergia-terveiket.

A magyar elképzelések szerényebbek: nálunk jelenleg valamivel 1 százalék fölött van a megújulók részaránya az áramtermelésben, és ezt a mutatót az EU-nak tett – újabban az állami illetékesek szerint "senkit semmire sem kötelezõ" – vállalás szerint 3,6 százalékra kellene emelni. A jogalkotókban kétségkívül megvan a szándék, hogy az ígéretnek eleget tegyenek. Idén nyáron módosították a villamosenergia-törvényt, szándékaik szerint éppen azért, hogy kiszámíthatóbbá és vonzóbbá tegyék a megújulóenergia-beruházásokat – hogy csak egyetlen példát említsünk: a törvény szerint ezentúl emelt árat, minimum 23 forintot kell fizetniük az áram-nagykereskedõknek a megújuló forrásból származó villamos energia kilowattjáért. A törvényhozói akarat azonban láthatóan nem szivárgott le az államigazgatásba: a jogszabályhoz a gazdasági tárca által készített végrehajtási rendeletben többször is felül- (vagy inkább alul)írták a törvény rendelkezéseit, és ezzel gyakorlatilag a visszájára fordították az eredetileg befektetõbarát szabályozást.

Mint fentebb jeleztük, a törvény szerint a legalacsonyabb, csak az inflációval (felfelé) korrigálható átvételi ár kilowattonként 23 forint. A végrehajtási rendeletben azonban különbözõ "idõzónákban" alacsonyabb, 21, illetve 18 forintos árak szerepelnek (ráadásul erõmûvenként eltérõ mértékben, anélkül, hogy a különbségtétel okát vagy szempontjait meghatároznák).

A "kistermelõket" különösen mostohán és diszkriminatívan kezeli a végrehajtási rendelet 6 megawattos teljesítmény alatt az ipari fogyasztók számára termelõ kiserõmû nem kaphatja meg a kiemelt átvételi árat, egy állami vagy önkormányzati fûtõmû viszont minden további nélkül. Az ilyen, a tulajdonosok megkülönböztetésére épülõ, "többkulcsos" megoldás az alkotmánnyal sincs teljesen összhangban, a kis, helyi erõmûveket – amelyek jellemzõen éppen ipari energiaszükségletek ellátására jönnek létre – teljesen ellehetetleníti.

A rendelet önkényesen átértelmezi (és alaposan leszûkíti) a megújulóenergia-forrás fogalmát, kihagyja belõle például a fahulladékot, a hulladéklerakókon keletkezõ depóniagázt, a szennyvíztelepeken termelhetõ szennyvízgázt, sõt a biomasszát is. Ezek vitán felül megújuló energiaforrások, viszont a rájuk épülõ projektekhez így nem jár a megemelt áramár.

A törvény megengedi, hogy az idõjárásfüggõ (nap-, szél-) erõmûvek eltérjenek az amúgy kötelezõ áramszolgáltatási menetrendtõl, a rendelet viszont meghirdeti a "nulla toleranciát": a menetrenden kívül termelt áram után 1,3-as szorzóval kell visszafizetni az ártámogatást.

A végrehajtási rendelet a bürokrácia terén is bekeményített. A törvény szerint a Magyar Energia Hivatal adja ki a termelési engedélyt a zöldenergia-erõmûveknek, s ebbe bele kell írni, hogy mennyit termel a létesítmény a kötelezõen, emelt áron átveendõ áramból. A rendelet szerint az engedélyben akár nulla megavatt is szerepelhet, vagyis így az állam kibújhat a törvényben garantált kötelezõ átvétel alól. Hogy kinek mennyi kvóta jár, azt a Magyar Energia Hivatal dönti el a rendeletben rögzített szempontok alapján. Ezek közül azonban hiányzik az importfüggõség csökkentése, a szennyezõanyag-kibocsátás mérséklése, a vidékfejlesztõ hatás (pedig a szakirodalom ezeket nevezi a megújuló energia fõ elõnyeinek). Az már csak hab a tortán, hogy a hivatal a kiadott engedélyt öt év múlva indoklás nélkül, ismeretlen szempontok alapján módosíthatja – mivel nincs olyan megújulóenergia-beruházás, ami öt éven belül megtérül, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszik a projektek banki finanszírozását (kiszámíthatatlan megtérüléssel egyetlen bank sem ad hitelt). Ráadásul az engedélyezés menete is bizonytalan: a törvényben még csak egy formális aktus szerepelt (aki minden feltételnek megfelel, automatikusan megkapja az engedélyt), a végrehajtási rendelet viszont teret ad a "hatóságosdinak": akkor sem kötelezõ kiadni a papírt, ha a kérelmezõ minden elõírást teljesített. Elutasítási ok lehet például az elektromos hálózatok kapacitáshiánya. Ebben az a szép, hogy a privatizációs szerzõdésekben az összes áramszolgáltató vállalta a hálózatok fejlesztését, most viszont mégis a régi, kis áteresztõképességû vezetékekre hivatkozva szoríthatják ki a piacról a nagy erõmûvek leendõ konkurenseit.

forrás: nol