Függő játszma

Az Európai Bizottság által lebonyolított közmeghallgatáson csak maguk a vertikálisan integrált energiapiaci óriások ellenezték a szétválasztást. A versenyhatóságok, nemzeti szabályozók, ipari szövetségek, kereskedők és vevők ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a tervezett lépés elősegítheti a hatékonyabb versenyt. A szétválasztás véleményem szerint a hálózatfejlesztési beruházásoknak is kedvezhet.

 

A verseny érdekében tett, mélyreható bizottsági beavatkozás nem magát a tiszta piaci versenyt korlátozná?

 

Épp ellenkezőleg. Az úgynevezett hálózatos iparágak jellegzetességéből fakadóan a verseny feltételeinek kialakítása teszi szükségessé a szabályozást. Ennek hiányában a hálózat természetes monopóliumként akadályává válhatna a versenynek.

 

Az egyes európai fogyasztóknak milyen előnyei származnának az uniós tervek megvalósulásából?

 

A cél a minőségi szolgáltatás és a megfizethető árak. A remények szerint csökkenő vállalati költségek eredményeképpen pedig több beruházást és javuló európai versenyképességet is vár az Unió.  A hatás azonban tagállamonként nagyon eltérő is lehet.

 

Magyarországon Ön szerint hogy áll az energiapiaci nyitás? Melyek a hazánk előtt álló legnagyobb kihívások ezen a téren?

 

Komoly lemaradásban vagyunk. Nincs meg az a jogszabályi háttér, ami garantálhatná, hogy a fogyasztók profitáljanak a piacnyitásból. Hogyan történik majd a szolgáltató-váltás technikai és pénzügyi-elszámolási tekintetben? Néhány hónappal a teljes liberalizáció előtt a kormánynak még nincs válasza erre a kérdésre. Az Európai Bizottság januári jelentése szerint további gondot jelenthet a verseny szempontjából az árampiacon az MVM, a gázpiacon pedig az E.On, Gazprom csoport dominanciája.

 

A régi monopóliumok mennyire meghatározóak a magyar energiaszektorban?

 

Az egykori monopóliumok sok helyen még ma is domináns szerepben vannak. A magyar árampiacon az MVM és a Horn-kormány idején privatizált erőművek közötti hosszútávú megállapodások 2020-ig lefedik a piac 80 százalékát. Ezek stabil nyereséget biztosítanak az erőműveknek és indokolatlanul magasan tartják az árakat. Ahhoz, hogy verseny ne csak színjáték legyen és a piacnyitás előnyeit a fogyasztók valóban érezhessék, ezeket a megállapodásokat fel kell bontani. Ezt szorgalmazza egyébként az Európai Bizottság is, ezért is megmagyarázhatatlan a kormány tétlensége ezen a téren. A helyzet még ennél is rosszabb a gázpiacon, ahol gyakorlatilag egyetlen  behozatali forrásunk a Gazprom, amely az elmúlt időszakban részesedést szerzett a hazai gáztározásban, nagykereskedelemben és szolgáltatásban is. Nem lesz a szabadpiaci verseny tankönyvi példája az, amikor a nagykereskedő Gazprom tárgyal majd a monopol helyzetben lévő beszállító Gazprommal, a magyarországi hosszútávú importszerződések módosításáról.

 

 A hazai energiapiaci szereplők és az egyes politikai erők támogatják az uniós terveket?

 

A kormány cselekedeteiből és mulasztásaiból is ennek sajnos éppen az ellenkezője olvasható ki.

 

Gyurcsány Ferenc szerint a közös európai energiapolitika még nem áll azon a szinten, hogy Magyarország lemondjon az orosz kapcsolatokról. Ön hogyan látja az egységes európai energiapolitika jelenlegi helyzetét?

 

Nem kell lemondanunk az orosz kapcsolatról sem most, sem pedig a jövőben. Az orosz gázzal szembeni függőségünkön azonban enyhíteni kell. Több lábon kell állnunk az energiamixünk és partnereink tekintetében is, mert ma az egész kontinensen mi vagyunk a legkiszolgáltatottabbak.. A sikeres diverzifikáció növeli az ellátásbiztonságot és csökkenti az árat. Ezek a közös európai energiapolitika céljai is, ezért Magyarországnak ezen a területen is érdeke a együtt gondolkodó és cselekvő, erős Európa.

 

Az Európai Parlamentben és brüsszeli körökben hogyan ítélik meg Gyurcsány Ferenc Oroszországhoz való közeledését?

 

Gyurcsány Ferenc a március 9-i brüsszeli csúcson a többi európai kormányfővel együtt aláírta azt a közös energiapolitikát támogató határozatot, amelyben a legfontosabb uniós gázprojekt a Nabucco vezeték megépítése. Alig egy hét múlva egy interjúban álomnak nevezte a Nabuccót. Hasonló eset bármelyik kormányfő szavahihetőségének megkérdőjelezését eredményezné. Gyurcsány esetében azonban ezen már rég túl vagyunk. A látványos külpolitikai orientáció-módosítást mindenesetre értetlenség kíséri. Egy kiemelt jelentőségű közös Uniós projekt megtorpedózása pedig komoly következményekkel járhat. Az európai rosszallásnál is komolyabb gond azonban az, hogy a kormány jelenlegi külpolitikai és energiapolitikai irányváltása ellentétes nemzeti érdekeinkel.

 

Rajcsányi Gellért, Heti Válasz