Felszólalás az adatvisszatartással kapcsolatos irányelv plenáris vitájában

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő jogszabály-tervezet vitájakor négy szempontot kell figyelembe vennünk:

– Az emberi jogok érvényesülése nem szenvedhet csorbát. A személyes adatok biztonságát minden körülmények között garantálni kell.

– Az új technológiákat használó bűnözéssel szemben nem hagyhatjuk eszköztelenül az európai bűnüldöző szerveket.

– A versenyképességet szem előtt tartva nem terhelhetjük aránytalanul és indokolatlanul a szolgáltató szektort.

– Csak azokon a területeken érdemes az európai szintű szabályozás eszközéhez nyúlnunk, ahol a tagállami szint nem hatékonyabb.

Összefoglalóan és röviden tehát: emberi jogok, hatékony bűnüldözés, versenyképesség és szubszidiaritás. Olyan célok, amelyekkel bizonyára mindannyian azonosulni tudunk. A preferencia-sorrendünk azonban eltérhet, és el is tér még frakciókon belül is, ahogyan ezt a mai vita a napnál is világosabban bizonyítja.

Tisztelt képviselőtársaim, engedjenek meg egy személyes gondolatot! Fiatal magyar képviselőként csak ifjúkori emlékeim vannak a szocialista diktatúrából, de szüleim egy vissza-visszatérő figyelmeztetésére ma is emlékszem: "Ez nem telefontéma!" – mondták, ha telefonon beszélve politizálni kezdtem. Természetes volt ugyanis, hogy a diktatúra lehallgatja a telefonokat. Kelet-közép-európai képviselőtársaim számára bizonyára ismerősen cseng mindez. Nem tagadom, bizonyára ettől az emléktől is vezéreltetve az én sorrendemben a személyes adatok védelme az első. Ezért csak olyan kompromisszumot tartok elfogadhatónak, amelyben egyformán érvényesül a fenti négy szempont. Olyan kompromisszumot tehát, amely – mozgásteret hagyva a tagállamoknak a hatékonyabb bűnüldözés érdekében – nem enged az emberi jogokból.

Befejezésül még egy gondolat: a megalkotott jogszabályt a kérdés érzékenysége miatt a későbbiekben sem hagyhatjuk magára. Meggyőződésem szerint indokolt a direktíva időszakos felülvizsgálata, különös tekintettel a hatóságok által igényelt adatok körére.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő jogszabály-tervezet vitájakor négy szempontot kell figyelembe vennünk:

– Az emberi jogok érvényesülése nem szenvedhet csorbát. A személyes adatok biztonságát minden körülmények között garantálni kell.

– Az új technológiákat használó bűnözéssel szemben nem hagyhatjuk eszköztelenül az európai bűnüldöző szerveket.

– A versenyképességet szem előtt tartva nem terhelhetjük aránytalanul és indokolatlanul a szolgáltató szektort.

– Csak azokon a területeken érdemes az európai szintű szabályozás eszközéhez nyúlnunk, ahol a tagállami szint nem hatékonyabb.

Összefoglalóan és röviden tehát: emberi jogok, hatékony bűnüldözés, versenyképesség és szubszidiaritás. Olyan célok, amelyekkel bizonyára mindannyian azonosulni tudunk. A preferencia-sorrendünk azonban eltérhet, és el is tér még frakciókon belül is, ahogyan ezt a mai vita a napnál is világosabban bizonyítja.

Tisztelt képviselőtársaim, engedjenek meg egy személyes gondolatot! Fiatal magyar képviselőként csak ifjúkori emlékeim vannak a szocialista diktatúrából, de szüleim egy vissza-visszatérő figyelmeztetésére ma is emlékszem: "Ez nem telefontéma!" – mondták, ha telefonon beszélve politizálni kezdtem. Természetes volt ugyanis, hogy a diktatúra lehallgatja a telefonokat. Kelet-közép-európai képviselőtársaim számára bizonyára ismerősen cseng mindez. Nem tagadom, bizonyára ettől az emléktől is vezéreltetve az én sorrendemben a személyes adatok védelme az első. Ezért csak olyan kompromisszumot tartok elfogadhatónak, amelyben egyformán érvényesül a fenti négy szempont. Olyan kompromisszumot tehát, amely – mozgásteret hagyva a tagállamoknak a hatékonyabb bűnüldözés érdekében – nem enged az emberi jogokból.

Befejezésül még egy gondolat: a megalkotott jogszabályt a kérdés érzékenysége miatt a későbbiekben sem hagyhatjuk magára. Meggyőződésem szerint indokolt a direktíva időszakos felülvizsgálata, különös tekintettel a hatóságok által igényelt adatok körére.