Rendezvények

Gyürk András felszólalása az EP petíciós bizottságának 2004 márciusa és 2005 decembere közötti tevékenységét összefoglaló jelentés vitájában:

Tisztelt Elnök Úr!

„Brüsszel messze van” – szól a lemondó vélemény, amit bizonyára sok európai parlamenti képviselõ hallott már választóitól, amikor a Parlament szerepének fontosságáról igyekezett meggyõzni õket. Ez a vélemény tükrözõdik sajnos az EP választásokon ciklusról ciklusra csökkenõ szavazási részvételi statisztikákban is.

„Brüsszel messze van” – mondták nekem azok a magyar tûzoltók is akik, mintegy negyvenen egy esztendõvel ezelõtt azért buszoztak három napon keresztül, hogy személyesen adhassák át petíciójukat a Parlament épületében. Brüsszel tehát számukra is messze volt, de már csak földrajzi értelemben. Ezért õk bizakodva beszéltek, remélve munkaidejük szabályozásával kapcsolatos beadványuk pozitív elbírálását.
 
Az õ petíciójuk egyike volt azon elsõ kérelmeknek, amelyek az új tagországokból érkeztek. Ezen beadványok száma azonban igen alacsony, tudhatjuk meg az elõttünk fekvõ jelentésbõl, amibõl adódik a következtetés: az új tagállamokban élõ polgárok tájékoztatásához még további erõfeszítésekre van szükség.

Célunk azonban nem a beadványok számának öncélú növelése kell, hogy legyen. Sokkal inkább az, hogy a petíciós jog beépüljön az európai tudatba – régi és új tagállamokban egyaránt. A Cashman jelentés helyesen állapítja meg, hogy ez az Unió mûködése szempontjából is hasznos lenne. A petíciók ugyanis értékes információforrást jelentenek az európai jogszabályok alkalmazásáról, megvilágítva a végrehajtási folyamat hiányosságait a hétköznapi polgár szemszögébõl. Az elmúlt másfél esztendõ gyakorlatából is kiolvasható, hogy például a környezetvédelem, a szociális biztonság, vagy éppen a belsõ piac területén számos olyan beadvány született, amely egyes EU irányelvek tökéletesítésében is segítségül szolgálhat.

Bízva abban, hogy ez a folyamat folytatódik, Cashman úr munkájáért köszönetet mondva, természetesen támogatom a jelentés elfogadását.