Kordonok nélkül ünnepelt az ország
Idő: 2024. április 20. |
Gyürk András köszöntötte az egybegyűlteket az 1956-os forradalom ötvenegyedik évfordulóján rendezett állami ünnepségen. A Fidesz brüsszeli delegációvezetőjének beszéde az alábbiakban olvasható.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Köszöntöm önöket az 1956-os forradalom kitörésének ötvennegyedik évfordulójára emlékező ünnepi rendezvényen.
Ma kordonok nélkül ünneplünk. Az Ország Házának szélesre tárt kapui előtt. Békésen és vidáman. Gumilövedék helyett pedig legfeljebb a gyermekrajz-verseny zsírkrétáiba botlunk.
Aki korábban érkezett a térre azt is láthatta, hogy a mai nap színes programjai közül az egyik egy beszélgetés volt olimpiai bajnokainkkal. Talán mert az ő jelenlétükben könnyebben levetkőzzük nemzeti ünnepeinkre is kisugárzó kishitűségünket, akaratunkat gúzsbakötő szorongásainkat. Maguk a győztesek emlékeztettek bennünket arra, hogy bár október 23-at követte november 4-e, a mai ünnep a győzelemről szól, mégpedig a szabadság győzelméről.
Október 23.: A Szabadság Napja, hirdetik ma országszerte piros betűvel a plakátok. Október 23.: Gyöngyi napja hirdették évtizedekig fekete betűvel a naptárok. De a diktatúra legszívesebben magát a dátumot is törölte volna a naptárból. A kommunisták legjobban ugyanis éppen a szabadságtól rettegtek. Egész pontosan attól a szabadságvágytól, aminek kirobbanása olyan gyönyörűvé tette azokat az ötvennégy évvel ezelőtti napokat, amikor a legszebb arcunkat mutattuk önmagunknak és az egész világnak. Egy olyan történelmi tett révén, amiért Washingtontól Párizsig, Brüsszeltől Tokióig azóta is ismernek és csodálnak bennünket, magyarokat.
Tisztelt Egybegyűltek!
A szabadság utáni vágy – ez égett a forradalmárokban. A. szikrát azonban, tudjuk a szolidaritás érzése jelentette. A forradalom együttérzésből született, a lengyel néppel való együttérzésből. A műegyetemi hallgatók által készített 16 pont, amely az alapját képezte a forradalom általános követeléseinek, a poznani események hatására, a lengyel néppel való szolidaritás alapján íródott. Az október 23-án utcára vonuló tízezrek együtt skandálták: Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!
Így vált az időről időre összefonódó lengyel és magyar sorsnak, e különös és felemelő lelki közösségnek 1956 az egyik legszebb pillanatává. Ugyanannak a lelki közösségnek, amely százötvenkét éve Bem apót adta e hazának, és amely idén áprilisban a róla elnevezett teret mécsesek ezreivel borította be a lengyel nemzeti tragédiát jelentő szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség estéjén.
Tisztelt Megemlékezők!
Ünnepelni mindig a hozzánk legközelebb állók körében a legjobb érzés. Ezért is különös megtiszteltetés számomra, hogy körünkben üdvözölhetem Jerzy Buzek urat, az Európai Parlament lengyel elnökét, mai rendezvényünk első szónokát. Jerzy Buzek ugyanis nemcsak az európai intézményrendszer egyik meghatározó alakja és Lengyelország volt kormányfője, hanem egyben régi barátunk is.
Kérem fogadják őt szeretettel!