Interjúk

01_gyurk_andras_ea

A 2018-as választás a baloldal Waterlooja lehet

2017. 05. 12.

Interjú Gyürk Andrással a Magyar Időkben

A Fidesz politikusa szerint nincs kormányváltó hangulat, még ha egyesek ezt a látszatot keltik is.

– Ha a bevándorlás kérdésében egy ország rossz döntést hoz, az később már nem korrigálható. A 2018-as választásnak ez a történelmi jelentőségű tétje – mondta lapunknak Gyürk András. A Fidesz kampányfőnöke úgy véli, a liberális média elvesztette türelmét, és úgy döntött, átveszi az ellenzék politikai irányítását.

– Áder János beiktatási beszédében a politikai közbeszéd drámai mértékű romlására hívta fel a figyelmet. Az államfő visszafogottságra intette a pártokat. Ennek tükrében milyen kampányra számíthatunk?
– Az elmúlt hetekben az ellenzék kampányfőpróbát tartott Budapest utcáin. Ezeknek az eseményeknek sok esetben agresszív és durva hangütése – gondoljunk csak a Terror Háza megdobálására, vagy a szolgálatot teljesítő rendőrök megfenyegetésére – előrevetíti az előttünk álló kampány jellegét. Ugyanakkor ez a főpróba visszafelé sült el. Kiderült, hogy az ellenzék minden eddiginél megosztottabb, széttöredezettebb, a nemzeti oldal pedig egységes és elszánt. A nemzeti konzultáció elsöprő sikere – hiszen ma már túl vagyunk az egymillió visszaküldött konzultációs íven – a józanul gondolkodó polgárok reakciója az elmúlt időszak történéseire.

– Miért vehette át a média egy része a politikai közbeszéd meghatározását?
– Úgy tűnik, hogy a szélsőségesen liberális online média elvesztette türelmét, és az ellenzéki pártok alkalmatlansága miatt érzett frusztrációjában úgy döntött, átveszi a politikai irányítást, diktálni kezdi a témát és a tempót is. Bizonyára nem függetlenül a mögöttük álló milliárdosok, Soros György és Simicska Lajos szándékától, a politikáról tudósító helyett a politikát alakító szerepre törtek. Ugyanakkor az, amit képviselnek, a magyar választópolgárok túlnyomó többségétől nagyon messze áll. Az a multikulturális ideológia, amelyet ők hirdetnek, még a baloldalon is csak egy elenyésző kisebbség sajátja. Sőt az egykori SZDSZ bukása megmutatta, hogy ez az ideológia adott esetben egyetlen párt parlamentbe jutásához is kevés lehet. Mindennek nagyon súlyos következményei lehetnek a baloldal számára. Ha ez így megy tovább, a 2018-as választás a baloldal Waterlooja lehet.

– Az utóbbi időszak tüntetésein nagyon sokan vettek részt olyan civilek, akik a baloldali pártokból kiábrándultak, de a kormánnyal is elégedetlenek. A Fidesz nem szervez hasonló tömegmegmozdulásokat, így sokaknak az lehet az érzése, hogy általános a kormányellenes hangulat.
– A felmérésekből egyértelműen az látszik, hogy az országban nincs kormányváltó hangulat, még ha vannak is olyanok, akik ennek a látszatnak a kialakításában érdekeltek. A mögöttünk hagyott hetek egyre csökkenő intenzitású demonstrációi sokkal inkább tanúskodnak erről a hamvába holt kísérletről, mint valódi társadalmi elégedetlenségről. Jól illusztrálja mindezt az a jelenet, ahogyan a némileg egzaltált Demszky Gábor nekifeszült a munkájukat békésen végző rendőröknek, vagy amikor Bokros Lajos mintegy harmincadmagával elfoglalta az Erzsébet hidat.

– A köztársasági elnök figyelmeztetett arra is, hogy a család szent és sérthetetlen. Az elmúlt időszakban voltak olyan akciók, amelyek családtagokat érintettek, mindkét oldalon. Várható, hogy önmérsékletet tanúsítanak a többi párttal együtt ebben a kérdésben?
– Fontos elveket fogalmazott meg Áder János, amelyekkel józan ésszel nem is lehet vitatkozni. Némi szkepticizmusra ad ugyanakkor okot, hogy miközben a parlamenti beszédét mondta, az ellenzék az elhangzottakra fittyet sem hányva, személyét is durván támadva tüntetett ellene.

– Említette a nemzeti konzultációt mint kiemelkedőnek számító sikert. Az Európai Bizottság (EB) ugyanakkor tételesen cáfolta a kormány által megfogalmazott állításokat, vagyis kiállt többek között amellett, hogy nem akarják a rezsicsökkentést támadni, nem akarnak ide bevándorlókat telepíteni. Brüsszel ezek szerint hazudik?
– Az EB egyetlen ügyben sem cáfolta az állításainkat, reakciójuk inkább csak megerősítette az aggodalmainkat. Sőt a konzultációt magát, mint eszközt támadták. Ez hiba, ugyanis ez egy olyan mélyen demokratikus és egyben innovatív politikai eszköz, amely a jövő politikájának fontos eleme lehetne Magyarországon túl a választópolgároktól való eltávolodás miatt panaszkodó unió egészében is. A mostani konzultáció jó eséllyel minden korábbinál sikeresebb lesz, ami azt mutatja, hogy az emberek egyre szívesebben élnek ezzel az eszközzel. Éppen ezért újabb és újabb alkalmakat keresünk majd a polgárokkal való párbeszédre.

– A konzultáció állításait és kérdéseit azért is bírálják, mert azok sokak szerint manipulatívak.
– Ezek a legfontosabb kérdések, amelyek ma előttünk állnak, legyen szó a bevándorlásról, a munkahelyteremtésről, az adózásról vagy a rezsicsökkentésről. A kérdések egyértelmű megfogalmazása pedig annak köszönhető, hogy a dilemma, amellyel ezekben az ügyekben szembesülünk, világos, mint az egyszeregy: vagy elfogadjuk azt a brüsszeli véleményt, miszerint a válasz minden problémánkra a „több Európa”, a további brüsszeli hatalmi koncentráció, valamint az újabb és újabb központosító jogkiterjesztés a nemzetállamok rovására, vagy pedig szembeszállunk ezzel és azt mondjuk, hogy nem ez az orvosság. Európa múltbeli sikereinek a letéteményesei a nemzetek voltak, és mi azt gondoljuk, hogy a jövő sikerei­nek is a nemzetekre kell épülniük. Nem több, hanem jobb Európára van ugyanis szükségünk.

– Európai parlamenti képviselőként mit tapasztalt, Orbán Viktor fellépése után jobban értik a magyar állásfoglalást Brüsszelben, közeledtek valamelyest az álláspontok?
– A legfontosabb szereplők részéről sajnos nem. A brüsszeli elit jelentős része számára továbbra is Magyarország az első számú közellenség. A legfrissebb bizonyítéka ennek az, hogy az Európai Parlament baloldali frakciói a rossz emlékű Tavares-jelentés után most újra a tényfeltáró bizottság hazánkba küldésére tettek javaslatot.

– Mi lehet ennek az oka?
– A legnagyobb vitánk a bevándorlás kérdésében van, amelyben ők erőforrást látnak. Azt gondolják, hogy ha bevándorlók tömegeit telepítik Európába, akkor az az általuk vallott multikulturalizmus és nyitott társadalom ideológiáját szolgálja. Nem volt véletlen Soros György és Jean-Claude Juncker, az EB elnökének találkozója ennek a vitának a csúcspontján. Soros ugyanis ennek az ideológiának elkötelezett iparosa, ő maga tette azt a javaslatot, hogy évente egymillió bevándorlót kell Európába telepíteni, és ennek a finanszírozásához – természetesen hitel formájában – hozzá is járulna. Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy a bevándorlás veszélyforrás. Ma a brüsszeli hivatalos álláspont úgy szól: aki nem támogatja a bevándorlást a multikulturalizmus jegyében és annak eszközét, a kötelező kvótát, az csak és kizárólag Európa-ellenes lehet. Mi viszont azt mondjuk, hogy van egy harmadik út is, mégpedig a miénk: elkötelezetten Európa-pártiak vagyunk, de éppen Európa jövője miatt érzett aggodalmunktól vezetve nem fogadjuk el kritikátlanul mindazt, amit ők akarnak. Ha úgy tetszik, reformellenzéki szerepet töltünk be.

– A közelmúltban felvetette, hogy a V4-ek valamilyen formában fel fognak lépni a nemzetállami szuverenitást csorbítani kívánó szándékkal szemben. Milyen lépésre lehet számítani?
– Bízom ebben, mivel a megújuló Európa motorja, erőforrása a közép-európai régió lehet. 1990 előtt ezt a térséget megnyomorította a kommunizmus, de ezzel egyidejűleg mentes volt attól a behatástól, amit a multikulturalizmus, a nyitott társadalom ideo­lógiája jelentett Nyugat-Európában. Ezért a bevándorlásban rejlő kockázatokat mi jóval világosabban észleljük, mint azok a nyugati tagállamok, amelyek már az elmúlt évtizedekben áldozatául estek a folyamatnak. Látjuk, hogy a nyugati bevándorláspolitika csődöt mondott, párhuzamos társadalmakat hozott létre, az asszimiláció nem valósult meg. Ez egy nyilvánvaló zsákutca.

– Mégis, miért nem érzékelik a bevándorlás valós veszélyét?
– A nyugati politikai elit egyik fele ideológiai alapon tekint erre a kérdésre, és hisz abban, hogy idővel képesek lesznek kezelni a problémát. A másik fele már tudja, hogy ez reménytelen, de nem látja a megoldást, ezért inkább homokba dugja a fejét. A tanulság számunkra az, hogy ha a bevándorlás kérdésében egy ország rossz döntést hoz, az később már nem korrigálható. A 2018-as választásnak ez a történelmi jelentőségű tétje. Az ellenzéki pártok, amelyek hisznek a multikulturalizmusban és kiszolgáltatottak milliárdos finanszírozóiknak, már ott állnak a bevándorlást támogató brüsszeli kórusban, csak arra várnak, hogy cselekedhessenek.

– A közvélemény-kutatások szerint magabiztosan vezet a Fidesz, ugyanakkor meglehet a veszélye annak, ha túlságosan elégedett magával a párt vagy akár a szavazóbázisa. Szükség van a tábor mozgósítására? Milyen témakörökkel lehet megszólítani őket?
– Egy évvel a választás előtt a technikai felkészülésre még van időnk, de már most készen kell állni a válasszal arra a kérdésre, hogy kik vagyunk és miért akarjuk, hogy a választók ránk szavazzanak. A miniszterelnök a 2014-es választást megelőző, Hősök terén tartott békemenet alkalmával erre a kérdésre így válaszolt: „Mi vagyunk azok, akiknek van egy közös szenvedélyük: Magyarország, a célunk pedig az, hogy Magyarországot megőrizzük magyar országnak.” Persze egy választási kampányban ennél bővebben is ki kell fejteni mondandónkat, fontos például, hogy számba vegyük az eredményeinket és a teljesítményünket. Nincs szégyenkeznivalónk: a munkahelyteremtés, a családtámogatás, a közteherviselés, a biztonság kérdésében olyan eredményeket értünk el közösen a polgárokkal, amelyekre büszkék lehetünk. El kell mondani azt is, hogy kik azok, akikkel szemben állunk, mi a szándékuk, és hatalomra kerülésük esetén hogyan kerülhet veszélybe mindaz, amit közösen elértünk az elmúlt években. Világossá kell tenni továbbá, hogy kik azok a milliárdosok, akik az ellenzéki pártok mögött állnak, bábként mozgatva őket.

– Az ellenzék viszont azzal szembesíti a választókat, hogy itthon még mindig nagyon alacsonyak a bérek, kivándorolnak a fiatalok és dúl a korrupció a kormányoldalon.
– Fontos, hogy ezekre a hamis vádakra egyenes választ adjunk és fontos az is, hogy elmondjuk, mit gondolunk azokról, akik ezeket a hazugságokat megfogalmazzák. A korrupció kérdésével kapcsolatban világossá kell tenni, hogy mi kezdettől fogva zéró toleranciát hirdettünk. Nem is tehettünk mást egy olyan időszak után, amelyet a szocialisták fémjeleztek, és ami a legkorruptabb korszaka volt Magyarországnak. Olyannyira, hogy még most is dőlnek ki a csontvázak a szekrényből, elég csak a 4-es metró ügyére gondolni. Az, hogy mostanra jobban teljesít az ország, többek között annak is köszönhető, hogy ma nem lopják el azokat a forrásokat, amelyeket 2010 előtt éppen azok loptak el, akik ma arcátlanul rágalmaznak bennünket.

– Említette az ellenzéki pártok mögött álló milliárdosokat is. A Jobbik egyik képviselője kormányra kerülésük esetén egyfajta vádalkut javasolt Simicska Lajosnak, amennyiben elmondja, hol van a szerinte 2014 előtt ellopott vagyon. Erről mit gondol?
– Ami a Jobbikkal történt az elmúlt időszakban, az a hívei számára egészen elkeserítő lehet, a párt a valaha volt elveit mind feladta. Nehéz lehet ma olyan jobbikosnak lenni, aki annak idején a nemzeti elkötelezettségtől fűtve egy radikális párthoz csatlakozott. A nemzeti függetlenség ügye helyett ma egy milliárdos érdekeit képviselik, a radikalizmusukat pedig felváltotta a cukiság. Ma már csak egy dolog biztos a Jobbikkal kapcsolatban: a hatalomért és a pénzért mindenre képesek. Lelkük rajta.